Lourdes

        A franciaországi Lourdes a Pireneusok között, a Gave patak mentén húzódik meg a spanyol határ mentén, közel a Földközi tengerhez. A kegyhely a jelenések előtt nyomorúságos kis település.

         Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár lányai és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegetnek a Massabielle szikla környékén. A malompatakon átgázolnak, de a 14 éves beteges Bernadett elmarad társaitól. Váratlanul erős szélzúgásra lesz figyelmes, és feltekintve a patak túloldalán egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantja meg.

 A jelenés asszonya fénytől övezve gyönyörű fehér ruhában tűnik fel, lábai sarutlanok, egy vadrózsabokor ágait érintik, egy-egy aranyrózsával ékesítve, derekát, pedig kék öv fonja körül, fején dús fátyol. A Szűz imádságra kulcsolt kezében hófehér rózsafűzért tart, amelynek szemeit aranylánc fogja egybe.

 Bernadett ijedtében rózsafűzére után kap, de félelmében még keresztet se tud vetni. A Hölgy ekkor bátorítólag rámosolyog, lassan keresztet vet, de nem szól semmit. Ő követi a Szüzet és térdre ereszkedve imádkozni kezdi a rózsafűzért. Amikor befejezi, a Szűz közelebb inti, de ő nem mer mozdulni, s ekkor a jelenés eltűnik.

         A harmadik jelenés napján /február 18./ a Szűz először szól Bernadetthez, amikor a gyermek látnok arra kéri, írja fel nevét a magával hozott papirosra. A Szűz ellenben azt kéri, két héten át mindennap jöjjön el a jelenés helyére, mert sok embert szeretne látni.

         A kilencedik jelenés / február 25. / napján, amikor már 350 ember jön el, a Szűz a következőket mondja:

„Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekből, melyek ott teremnek”.

A gyermek a patakhoz akar futni, de a Szűz megállítja:

„Ne menj oda! Én neked nem azt mondtam, hogy a Gave patakból igyál, hanem ebből a forrásból meríts.”

Bernadett a jelzett helyre megy, s kézzel kaparni kezdi a földet a barlang egyik száraz szögletében, s nemsokára víz jelenik meg. A negyedik próbálkozásra legyőzve undorát iszik a sáros vízből, megmosakszik s eszik a fűből is. A jelenlevők bolondnak nézve őt megkérdezik miért tette ezt? Bernadett válasza:

„A bűnösökért.”

         Március 2-án a Szűz a következőt kéri:

 „Menj és mondd meg a papoknak, hogy jöjjenek ide és építsenek itt kápolnát!”

A plébános bizonyosságot akarva a jelenés asszonyának neve után érdeklődik, de Bernadett nem tud mit mondani. A plébános jelet akarva mondja a gyermeknek, hogy kérje meg a Hölgyet, hogy virágozzék ki a rózsabokor, és a kápolna felépül. A Szűz mosolyog a kérésen, s csupán ennyit mond:

„Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.”

A forrás vize egyre bőségesebben árad, elhagyja a barlangot, s vize letisztul.

         Az első csodás gyógyulások már a jelenések napjaiban bekövetkeztek, ennek ellenére hadjárat indult Bernadett és a forrás ellen: rendőrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások következtek. A forrás és a csodás gyógyulások nem győzik meg az emberek nagy részét és a plébánost sem.

         1858. március 25-i jelenés során a Hölgy megmondja a nevét:

„Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

Az utolsó jelenésre a barlang előtt április 7-én, Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án kerül sor.

         A lourdes-i jelenések üzenete:

- Emeljenek kápolnát a jelenés helyén, vezessenek oda zarándoklatokat.

- Háromszor szólít fel bűnbánatra és bíztat a bűnösök megtéréséért végzett imára.

A lourdes-i jelenések történetében sokan játszottak szomorú szerepet, olyannyira, hogy 1869. szept. 4-én IX. Pius pápa levele vet csak véget a megnyilvánuló rosszindulatnak.

Bernadett 13 évig volt szerzetes és a megaláztatás és a testi szenvedések élete végéig elkísérték. 1844. január 7-én született Bolyban és 1879. április 16-án halt meg Neversben. 1925-ben boldoggá avatásakor exhumálták, és holttestét 46 év után épségben találták.

1933. december 8-án XI. Pius pápa avatta szentté. Bernadett holtteste ma a nevers-i kolostorkápolnában látható.

Az Egyház 1993-tól az első lourdes-i jelenés napján február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.