A két kis kavics


Volt egyszer két kis kavics egy kis patak medrében. Gyönyörű azúrkék volt mindkettő. Egymás közelében talált rájuk egy ember, aki érdekes kavicsokat gyüjtött. Felvette mindkettőt és beletette egy kis zsákocskába a többi mellé.
Egyszer aztán - amikor már jó sok különböző színű összegyűlt, akkor az ember elkezdte a kavicsokat egy falra rögzíteni. A két kis azúrkék kavics ott is közel került egymáshoz. Ám sehogyan sem tetszett nekik a hely, ahová kerültek. Ezért megbeszélték, hogy bármi módon, de eljönnek új helyükről.
S valóban: még nem száradt meg a cementágy, és segítségükre volt a pára is, amely kioldotta őket új helyükről. Mindketten a földre pottyantak. Első örömük után azért felnéztek a falra, "börtönhelyükre". És akkor hökkentek meg csak igazán. Ugyanis a falon kavicsokból kirakra egy Krisztus-kép volt. És ők ketten voltak Krisztus szemei. Nagyon sajnálták már, hogy elvágytak és megszöktek onnan, ahová a sors rendelte őket. De késő volt, mert jött a templomtakarító, aki nem vette észre a két kis kövecskét, s többi szeméttel együtt lapátjára söpörte őket...

Néha előfordul a mi életünkben is, hogy nyugtalanság lesz úrrá rajtunk, és elvágyunk onnan, ahol vagyunk. Olyankor gondoljuk meg: vajon kik vagyunk mi Krisztus számára?

Pünkösdi búcsú 1949

Pünkösd táján Erdélyben minden út Somlyóra vezet A háború után Pünkösd hetén lovas rendörök cikáltak a Kis-Somlyó hegyen.A vonatokra, közúti járművekre nem adtak jegyet azokra, akik Somlyó felé akartak utazni. Ennek ellenére sokan eljöttek erdei ösvényeken, hegyekn át, hogy egy imát mondhassanak a kegytemplomban. A hatalom urai külömbözö rendezvényekkel próbálták elterelni a lakosság figyelmét a vallásos szertartásról.
A csiki székelységnek emlékezetes marad boldogemlékű Márton Áron püspök 1949 tavaszi bérmakörútja, ami valóságos diadalmenet volt. Minden falubahatalmas diszkapukval várták, és lovasbandériumok kisérték egyik falutól a másikig. Gyimesekben a bérmálás befejézese után
június 4-én a csángók felajánlották hogy a búcsús menet élén, lóháton vonulnak be Csiksomlyóra, a pünkösdi búcsúra. Gaál Tamás föesperes megjegyeszte úgy néz ki ez a diadalmenet, mint Úrjézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálemben, mire a föpásztor szomorúan azt válaszolta igen, de utána következet a nagypéntek és a Golgota.
A hatalom emberei már útközben le akarták tartosztatni, de a búcsúsok tömege körülvette, s igy a közelébe se tudtak férközni.
1949 június 13-án Sztojka Frigyes kerülöutakon, éjjel vitte vissza Gyulafehérvárra a püspököt és nemsokára jött a Golgota, meghurcoltatás, a börtön és az évtizedes házi örizet.
Verd meg a pásztort, és szétszéled a nyáj. Ez az elv vezérelte az ateisták teteit,de hála Istennek a nyáj nem széledt szét, egymásután épülnek a történelmi egyházak templomai, s évröl évre minf többen zarándokolnak el Csiksomlyóra , nemcsak Erdélyböl, de a határokon túlról is, ahol magyarok élnek. Lelkileg megerösödve térnek haza a pünkösdi búcsúról, mert Csiksomlyó összetartó erö az összmagyarság részére.

Hajdó István
Vigyázz reánk édesanyánk!

A csoda a csiksomlyói hegyen új jelenetbe ragogot fel. A csikdomlyói Szűzanya lábánál több százezer ember kitárt karral úgy jelent meg a napcsoda fényében mont egy hatalmas kenyér Isten tavaszi pázsitos asztalán.
A csiksomlyói búcsún, úgy éresztem , a hatalmas erdélyi kenyérré sodródótt népünk hazajött, hazahozta sorsát, ki fehér, ki fekete lisztjét, keresztjét.
Odaadtuk a Napba öltözött Asszonynak, a csiksomlyüi Szűzanyánaknak.
Megkérdeztük: "Mondd, Napba öltözött Anyánk, nekünk mikor lesz a kereszthordozó vállunk könnyebb?"
És a csiksomlyói Szűzanyánk nem szólt, csak magához ölelt. Ezt az ölelést keressük immár sok*sok éve.Ezért az ölelésért jövünk ödeink zászlóit magasba emelve.
Csiksomlyói Anyánk ölelö szerettre, dalra nyitja ajkunkat és a legnagyobb csodát, öseink szép dalát zengjünk bele, abba a világba, amely minket leirt, nem akar tudni rólunk.
De Ö a Napba öltözött Asszony hallja imánkat. Vigyázz reánk édesanyánk, az angyaloknak Királyné Asszonya. Százezrek szivének dobbanása igazolja a nagy igazságot:" Vigyásztam reátok, ls ezután is vigyázni fogok gyermekeimre."
Arra kérjük Urunkat, Istenünket, hogy segitsen népünknek visszatalálni az élet forrásaihoz.



1996-ban Máriapócson találkozott Európa minden kegyhelyének a vezetöje és püspöke.
2002-ben Loretto, Czestochova, Altötting,Laurdes és Fatima megalapitotta az Európai Máriás Hálót. Az ösi és nemzeti jelentésű kegyhelye hálózata 2003-ban tiz új taggal bövült.
Ekkor hivták a közöségbe a magyarországi görög katolikus Máriapócsót, ahol az istenszülö kegyképe háromszor könnyezett. A háló tagjai évente más más helyen találkoznak.
2003-ban franciaországi Lourder, 2004-ben a portugáliai Fatima, tavaly pedig a magyarországi Máriapócs adott otthont ennek a sép ünnepi eseménynek. Utalva a rózsafüzér tizenöt titkára, a máriapócsi találkozoig tizenöt tagja volt. Mivel a szentatya öttel bövitette a rózsfüzér titkainak számát, a Máriás Háló is bövülhet. 2005-be a tanácskozó föpapok titkos szavazással beválasztották a közösségbe Gibraltárt, a szlovákiai Löcsét, a horvátországi Máriabányát és Romániából Csoksomlyót.

 

 

 

A csiksomlyói búcsú kezdete

1562,szeptember 20-ra János Zsigmond által összehivott segesvári országgyülés sorsdönö határozatokat fogadott el. Ezek legfontosabbja kimondja, hogy hűtlenség bűnébe esett székely nemcsak a fejét vesziti el, hanem örökséget is, ami a fejedelemi kincstárrá száll. A föemberek hatalma kiszélesedett a közszékelység rovására. Megszűnt a székelyek azon joga, hogy szabadon kereskedhessenek. János Zsigmond eröfeszitéseket tett 1566-ban a protestáns vallás Csikban és Gyergyóban történö meghonositására is.
E célból kilenc hittéritöt menesztett Csikba, s közölte Mikes gróf föinspánnal hogy küldjök kilenc új finom palántát, meghagyom és fejedelmi jogom alapján elrendelem, hogy Csik vármegye kilenc népesebb községeiben öket elplántálni felelössége mellett sziveskedjék, hogy az új keresztény hitvallás Erdélyben elterjedjén.
A gróf föispán a megérkezett kilenc hittéritöt Csiksomlyón, a vármegyeházán szokatlan tisztelettel fogadta. Kivitette Csikzsögödbe saját udvarába, ott elszállásolta. Egyenként hallgatta sorra tölük az új hitvallás tanait. Mikor mind a kilenvet kihallgatta, egyenként négyfogatú szánon röpitette a kijelölt községekbe.
Mikor ily módón a mind a kilenc el volt plántálva, jelentette János Zsigmondnak, hogy ö maga szállitotta a pálntákat a kijelölt községekbe és hogy elfagytak mert Csik vármegye klimája hideg.
E jelentésre a felböszült János Zsigmond Blandratta György és Dávid Ferenc rábeszélték, hogy már unitárius vallásra átállott Homoród és Fehér-Nyikó-vidéki községekek.
Azt terveszték ki hogy grój Mikest pünkösd ünnepére hozassa Udvarhelyre, s ott végeztesse ki a legkinosabban.
Megkezdödött a két vidéken a toborozás. Több kétezer férfinál irta alá a toborzás iveket.P. Fabricius erröl titokban tudatta Csik és Háromszék római katolikus papságát. A fejedelmi csapatok elleni készülödésben fontos szerepe volt Alfaluban, illetve lángllkű papjának, Istvánnak, aki vezetésével aztán egyházi lobogók alatt mentek Csiksomlyóra. A nök, aggok és gyermekek imádkoztaka Csiksomlyón a Boldogságos Szűz Mária szobra elött. A férfiak a Tolvajos tetöig az út két oldalán kifejlödött fenyöfákat megfűrészelték ugy hogy a jobb oldalán állok balra, a bal oldalán állók jobbra döljenek.Várták hogy a harc vegye kezdetét a köszikla alatt, a mostani itatóvályúnál.
János Zsigmond bandéruma, mivel semmit gyanúsat nem észlelt, söt embert sem láttak, mnetek, ahol most a vályús vannak.A harc mekezdödött. A fejszések rohantak a megfűrészelt fákhoz, néhány csapással az elöre futó bandérokra döntötték.
Az ágak közé szorultakat fejszecsapás áltál végezték ki.
A gyözelem emléke a csiksomlyói búcsú. Azóta minden pünköskor hálaadó zarándoklatot tartunk a csiksomlyói Madonnánál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kicsit hosszú,de olvassátok el,mire volt képes mi értünk a mi URUNK !Galántai Orsolya – Ruff Tibor
Jézus szenvedése  orvosi szemmel
Fájdalmak férfia és betegség ismerője"
Sok keresztény használja a kereszt szimbólumát, arról azonban a mai embernek már kevés fogalma van, mit is jelentett valójában a kereszthalál, ez a római kivégzési mód. Számos történész és orvos munkája nyomán nagyjából rekonstruálni lehet, hogy pontosan mit álltak ki az így kivégzett emberek, közöttük a legismertebb, a názáreti Jézus. Az ő szenvedését követjük végig az alábbiakban orvosi szempontból. Az evangéliumok viszonylag szűkszavúan beszélnek erről, hiszen megírásuk korában a Római Birodalom minden alattvalója pontosan tisztában volt a kereszthalál mibenlétével, látott már ilyet  ma azonban érdemes részletesen áttekintenünk mindezt.
Jézus fizikai és lelki szenvedése halálának előestéjén, a Gat-Semané (Olajprés") nevű kertben kezdődött. Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy az utolsó vacsora utáni éjjelen Jézus elkezdett rettegni és gyötrődni" (Mk 14,33), halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre" (Lk 22,44).
A képzettségére nézve orvos Lukács leírása a szakmájabeliek által ma is ismert jelenségre utal. A vérizzadás (haematohydrosis) csak különlegesen erőteljes stresszhelyzet, szorongás esetén lép fel. A verejtékmirigyek körül ugyanis összetett véredények hálózata található. Nagy stressz esetén ezek a véredények erőteljesen összehúzódnak"  magyarázza dr. Frederick Zugibe főorvos, a halál előtti folyamatokkal foglalkozó kutató a Trinity Pictures által készített Crucifixion című ismeretterjesztő filmben. Majd amikor a fokozott szorongást felváltja a beletörődés, ezek a hajszálerek az elpattanásig tágulnak, a vér bejut a verejtékmirigyekbe, ezek pedig megrepednek, és igen nagy mennyiségű verejtéket termelnek, amely a vérrel együtt jelenik meg a bőr felszínén. A heves izzadás nagyfokú folyadékveszteséget és némi vérveszteséget is okoz: Lukács szerint Jézus véres verítéke nagy cseppekben hullott a földre.
A jelenség meglehetősen ritkán fordul elő. Ennek az az oka, hogy ennyire erőteljes szorongás, stresszhelyzet csak kevésszer éri az embereket. Az idegfeszültség mértékéről némi fogalmat alkothatunk, ha visszaemlékezünk arra, hogy stresszes állapotban tenyerünk izzadni kezdett, még erőteljesebb lelki igénybevételnél esetleg egész testünket kiverte a víz. Tulajdonképpen ugyanennek sokszorosan erőteljesebb megnyilvánulása a haematohydrosis, amelynek során akár patakokban folyik a véres izzadság a testen  a sokszorosan hevesebb, hétköznapi életben elképzelhetetlenül nagy szorongás, szélsőséges rettegés, halálfélelem esetén. A vér- és nagyfokú folyadékveszteség, az átvirrasztott éjszaka okozta kialvatlanság, majd a hajnali hat óra körül megtartott pert lezáró halálos ítélet okozta további lelki stressz miatt dr. Zugibe szerint Jézus fizikai állapota már ekkor szükségképpen romlani kezdett. Ezt csak tovább fokozta, amikor az ítéletet követően fogvatartói megverték és leköpdösték.
Korbácsolás római módra
Ez a bántalmazás azonban messze elmaradt a Pilátus előtti tárgyalást követő korbácsolás szenvedéseitől, amely néhány óra múlva következett be. A római ostorozás során az elítéltet egy oszlophoz kötözték, karjait a magasba nyújtva, arccal az oszlopnak, teljesen meztelenül. Jézus esetében ez nagy nyilvánosság előtt történt, így a megszégyenülés pszichikai súlyát is figyelembe kell vennünk. Az ítéletet két katona végezte el, felváltva ütve az úgynevezett flagrummal. Ez a rövid nyelű korbács két ágban végződő bőrszíjakból állt, amelyek végén mogyorónyi ólomdarabok vagy éles birkacsontok voltak. Ezek behatoltak a bőrbe és a húsba, és a korbács visszahúzásakor felszakították azt, rendkívül erős vérzést okozva. Az ütéseket módszeresen a vállaktól lefelé egészen a lábszárakig mérték ki, így a megkorbácsolt hátán és lábán gyakorlatilag nem maradt ép terület a bőrön.
A zsidó törvény és hagyomány ugyan legfeljebb 39 csapást engedélyezett, s egyes tradíciók szerint Jézusra is ennyi ütést mértek, ám ezt az evangéliumok beszámolói nem erősítik meg. A názáretit azonban rómaiak korbácsolták meg, akiknél nem volt felső határ: a csapások száma egyes esetekben a százat is elérhette, csak arra voltak tekintettel, hogy a halálraítélt még ne haljon meg. Dr. B. Smalhout holland orvosprofesszor szerint az elítélt bőrének ily mértékű megroncsolása és izomszöveteinek ily mértékű összezúzása súlyosságában összehasonlítható az egész testfelület nagyon mély megégésével", amely is néhány órán vagy napon belül önmagában is halálos. Ilyenkor általában már nem maradt bőr az áldozat hátsó részén, és többnyire eszméletlenül függött a kötélen, nagy vértócsával körülvéve"  írja Smalhout (Ecce homo, In: Kapu 1993/3).
Dr. Zugibe szerint a korbácsolás egy további következményeként a mellhártyaűrben a tüdő körül folyadék halmozódott fel. Feltételezi, hogy egy ilyen traumát követően Jézus testének később életveszélyes hypovolaemiás sokkal kellett reagálnia a nagyfokú folyadék- és vérveszteségre, valamint az erőteljes sérülésekre.
A korbácsolást követően  mintegy délelőtt 10-11 óra körül  Jézust tovább bántalmazták az őt őrző római katonák. Ennek legfájdalmasabb eszköze a töviskoszorú volt. A zizyphus spina nevű növény hegyes tüskéi két és fél centiméter hosszúak, amelyek könnyedén hatoltak be az elítélt fejbőrébe. A fájdalomérzettel foglalkozó specialista, dr. Bonica szerint az eleinte helyi jellegű fájdalom rövidesen az egész fejre, majd a nyakra és a vállakra is átterjedt. Ilyen esetben a fejet beidegző két idegpályában jelentkező erős, éles, szúró fájdalom idővel elviselhetetlenné válik, és ekkor a sérültnek olyan érzése támad, hogy borzalmasan fázik, ráadásul a kialvatlanság és a stressz jelentősen megnöveli a fájdalomérzetet. Bonica szerint hasonló esetben sokan öngyilkosságot követtek el a fájdalom hatására.
Via Dolorosa  a Fájdalmak Útja
Általános római szokás volt, hogy a megfeszítés helyére vezető úton az elítélt maga viszi keresztjének vízszintes fáját, teljesen meztelenül. Valószínűleg a zsidók szigorú erkölcsiségét ez utóbbi annyira megsértette volna, hogy az már lázongáshoz vezethetett, ezért Jézus felöltözve vihette a 30-50 kilogramm súlyú, durva, megmunkálatlan fából készült keresztfát. Ez szintén rendkívüli fájdalomkeltés volt  különösen, ha Jézus megkorbácsolt hátára gondolunk , mivel az áldozatot legtöbbször mindkét nyújtott karjával a gerendához kötözték, így annak teljes súlya a legfelső hátcsigolyán és a legalsó nyakcsigolyán nyugodott. Ha az elítélt útközben megbotlott és elesett, általában nagyon megsérült, mert egyenesen az arcára esett a gerenda cementeszsáknyi súlyával a nyakában, és arcát nem tudta védeni, hiszen karjai széttárva a gerendához voltak kötözve. A kereszteket általában többször is felhasználták, és sok esetben a testeket elrothadásukig fent hagyták rajta, így a nyílt sebek érintkezése a fával esetenként hullamérgezést, vérmérgezést is okozhatott. Valószínűleg Jézusnak a sokk felé haladó állapota, lezuhant vérnyomása, nem pedig a rómaiak részvéte vezetett ahhoz, hogy egy idő után a keresztet másnak kellett továbbvinnie a római katonák kényszerítésére.
Nevéből ítélve a Golgotha (Koponya helye") dombja számos történész szerint a jeruzsálemi keresztre feszítések állandó helyszíne volt. Mivel a holttesteket a rómaiak sokszor elrothadásukig fennhagyták a kereszteken vagy temetetlenül a földön  a görög-római világkép szerint a temetetlenül maradtak büntetésből nem juthattak be az alvilágba sem , valamint az ilyen helyekre hordták ki az éhenhalt árvák, hozzátartozók nélkül elpusztultak testeit és a bűnözőkét, ezért csontok, bűz és patkányok fogadták a megérkezőket. (Ilyen hely a legtöbb ókori nagyváros közelében, de mindig a falakon kívül volt.)
Megfeszítése előtt Jézust mirhás borral kínálták, ami kábító, fájdalomcsillapító hatású, ám ő nem fogadta el. Ekkor letépték róla ruháit. Akinek már szakítottak le a testéről sebbe beleragadt gézt, az alkothat némi fogalmat arról, milyen égő fájdalommal járt ez Jézus egész hátán, amelyen a korbácsütésektől teljesen szétszaggatott bőrbe a ruha beleragadt. Újra teljesen meztelenre vetkőztették, ami a megszégyenítés egyik eszköze volt. Nyugodtan elfelejthetjük a feszületek ágyékkendős" Jézusait: a rómaiak bárkit is kizárólag meztelenül feszítettek keresztre. Ezt egy utalással az evangéliumok is megerősítik, amikor megjegyzik, hogy a Jézust követő asszonyok távol megállva" követték csak az eseményeket, egyedül anyja ment később közelebb.
A Megfeszített
A keresztre feszítés kivégzési módját a rómaiak a perzsáktól vették át, de jelentősen megváltoztatták, szinte tudományos gonddal tökéletesítették olyan módszerré, amely maximális fájdalom előidézését és a haláltusa időtartamának adagolhatóságát tette elérhetővé úgy, hogy közben ne következzék be eszméletvesztés, amely csillapíthatná a fájdalmat, vagy meggyorsítaná a halált. A klasszikus római írók, például Cicero és Seneca megegyeztek abban, hogy ez a kivégzések között a legszörnyűbb halálnem. Az aprólékos figyelemmel kigondolt és kikísérletezett módszerhez külön eszközöket gyártottak, amelyek rendelkezésre álltak a római megszálló egységeknél.
A 15-20 centiméter hosszú, 8-9 milliméter széles, külön erre a célra készült szegeket a közhiedelemmel ellentétben nem a tenyéren ütötték át, mivel az nem tudta volna megtartani a test súlyát, mert szétszakadt volna, hanem pontosan a csukló közepénél, ott, ahol a kézfej átmegy a csuklóba, a hüvelykujj dombja alatt. A kézgyökcsontok ezáltal kificamodtak és eltolódtak, de nem zúzódtak össze. A csontok elmozdulásával járó fájdalom a csuklótörés vagy -ficam fájdalma volt, ezen felül azonban a szög érintette vagy roncsolta a nervus medianus nevű ideget is.
Az ilyen idegsérülés a létező egyik leghevesebb fájdalommal, úgynevezett égő idegfájdalommal jár együtt. Dr. Zugibe elmondása szerint az ezen a ponton golyótól vagy repesztől megsebesült második világháborús sérülteknél még morfiummal sem lehetett a fájdalmat csillapítani, hanem sokszor csak a gerincoszlopon végzett műtéttel sikerült megszüntetni. Az először csak a sérülés helyén érzett fájdalom az ideg sérülésekor villámcsapásszerű, heves, égető, perzselő érzéssel végigfutva a karon egészen a gerincoszlopig hatol, annyira, hogy amikor az ilyen sebesültek sérülésére csak ráfújtak, vagy a szellő megérintette azt, magánkívül kiáltoztak a fájdalomtól. A lábfejek átszögezése is ugyanilyen hatással járt a talpidegek sérülése miatt.
A nervus medianus ideg megfeszülésének vagy sérülésének másik eredménye Smalhout professzor szerint a hüvelykujj annyira erős görcse volt, hogy annak körme a tenyér közepébe fúródott, vagy pedig a hüvelykujj teljesen megbénult.
Ezután a keresztet függőleges helyzetbe emelték, ami által az elítélt teljes testsúlya a három szögre nehezedett. Ez a fent leírt elviselhetetlen égő idegfájdalommal járt.
A halál azonban nem emiatt következett be, hiszen ezek kevés vérveszteséggel járó, nem halálos sebek voltak. A felfüggesztett test mellkasa a kezeken lógó teljes testsúly miatt annyira kifeszült, hogy az elítélt csak belélegezni tudott, a levegőt nem tudta kifújni. Ez erőteljes asztmás rohamhoz hasonló állapot, mivel ott is a kilégzés válik rendkívül nehézzé, emiatt kezd fuldokolni a beteg.
Mintegy tíz perc után a megfeszítettnél is fulladozás lép fel, miközben a súlyosan megterhelt mell-, váll- és karizmok begörcsölnek. Mivel oxigénhiány lép fel, az izmok anyagcseréje fokozódik, s emiatt nagy mennyiségű tejsav termelődik, amely végül az egész testben elsavasodási folyamathoz vezet (metabolicus acidosis). A hétköznapi életben a tejsav felhalmozódását az izmokban mindenki ismeri: ez okozza az izomlázat. Ennek jóval hevesebb formája az a görcs, amely sportolók izmaiban lép fel, amikor túlterhelés miatt a teljes kimerültség állapotába kerülnek. A keresztre feszítettnél azonban a helyzet ennél is tovább romlik, mivel a kilégzés lehetetlensége miatt a test elsavasodása tovább fokozódik (respiratoricus acidosis). Emiatt az egész törzsben és minden végtagban minden izom állandó, szünet nélküli, erős görcsbe kerül az arra jellemző kínzó fájdalom kíséretében, miközben az áldozat annyira elkezd verejtékezni, hogy az izzadság patakokban ömlik a testéről. Erősen szédül, ajkai a fulladástól elkékülnek és megdagadnak, nyelve annyira megdagad, hogy a szájpadláshoz ragad, lába szintén megduzzad.
Ha a lábai nem kissé meghajlítva lettek volna felszögezve, az elítélt fél órán belül megfulladt volna. Ez azonban nem szolgálta volna a rómaiak érdekeit. Így viszont a biológiai életösztön ellenállhatatlan késztetésétől sarkallva az áldozat pokoli fájdalom árán lábával felnyomhatta magát, csökkentve a mellkasára és karjaira nehezedő súlyt, és kifújhatta jobban a levegőt. A fulladás és az egész testben jelenlévő görcs valamelyest csökkent, a lábakban és kezekben jelentkező, de a gerincoszlopig ható égő idegfájdalom azonban nem tette lehetővé, hogy sokáig így maradjon. Így csak szenvedése hosszabbodik meg: újrakezdődik a fulladás és a görcs. Még két napig szenvedő keresztre feszítettről is van híradás. Elfelejthetjük tehát a legtöbb evangélium-film mozdulatlan Megfeszítettjét is. A keresztre feszítettek szinte állandóan mozogtak, újra meg újra felnyomták magukat, majd visszazuhantak, és így tovább. Minden mozdulat, levegővétel és még a legkisebb szellő érintése is borzalmas fájdalommal járt. Jézus esetében mindezt tovább fokozta korbácstól szétszaggatott hátának állandó érintkezése a kereszt durva fájával.
Néhány óra elteltével  Jézus déltől délután háromig élt a kereszten  az elítélt testéről patakokban ömlött a víz, és testhőmérséklete magas fokra emelkedett (hyperthermia), mondhatni erős láza lett. A vérveszteség, a szélsőséges izzadás, a szomjúság és a sérülések következtében keringési zavarok léptek fel. A vérnyomás erősen lezuhant, a vér elsavasodott, a szív elfáradt. Ilyenkor úgynevezett decompensatio cordis lép fel, folyadék gyűl össze a tüdőkben (tüdőödéma), a lélegzés hörgéssé válik, a szív össze-vissza ver, s ez közvetlenül a halálhoz vezet.
Istentől elhagyva
Az evangélisták beszámolói szerint körülbelül délután háromkor Jézus hangosan felkiáltott arám nyelven: Éli, Éli, lama sabaktáni!?", aminek jelentése: Istenem, Istenem, miért hagytál el!?"